Hogyan kerüljük el az idegösszeomlást?
Interjú jelent meg velem a HVG csoporthoz tartozó medizona.hu-n: “Hogyan kerüljük el az idegösszeomlást” címmel.
“… Rusznák Tamás coach, mediátor szerint az erősnek tűnő, látszólag mindent kibíró emberek jobban ki vannak téve az idegösszeomlás veszélyének. Nem osztják meg a gondjaikat másokkal, egyedül akarnak megbirkózni minden nehézséggel, és arra is rengeteg energiájuk elmegy, hogy fenntartsák a látszatot, miszerint minden rendben van velük. Ha komolyabb gondjuk támad – akár magánéleti, akár munkahelyi – könnyen belekerülhetnek egy olyan lefelé húzó spirálba, amelynek középpontjában az adott probléma áll. Állandóan ezen rágódnak, képtelen másra gondolni, s ez csak gerjeszti a feszültséget.”
A teljes cikk itt olvasható: medizona.hu A cikket azután több portál is átvette.
A cikk természetesen egy szokásos interjú kötött keretei között foglalkozik a témával, ezért úgy gondoltam, az érdeklődők számára összeszedem, amit az idegösszeomlásról, idegösszeroppanásról, idegkimerülésről mindenképpen tudni érdemes.
Azzal kezdem, hogy orvosi, lélektani (pszichológiai, pszichiátriai) értelemben ilyen nevű betegségek nincsenek. Mégis, a köznyelvben használt elnevezések, gyűjtőnevek egész jól visszaadják annak a (neurózis körébe sorolt) tünetegyüttesnek a lényegét, amely akkor jelentkezhet, amikor az ember eléri a lelki tűrőképessége határát, és lelkileg összeroppan.
Lelki tűrőképességünk
Lelki tűrőképességünk épp úgy egyéni, mint ahogy a fizikai vagy a szellemi teljesítő képességünknek is – a két szélső érték között – mindannyiunknál máshol húzódnak a határai. De egy biztos: vannak határaink. Csak amíg megy a szekér, e tényről rendre megfeledkezünk. A tartós, vagy súlyos negatív stressz, a tartós kialvatlanság, a túlhajszoltság testi-lelki-szellemi fáradtsághoz, majd kimerüléshez vezethet.
A krónikus kimerültség, a teljes fizikai-lelki kifáradás azután – az egyéni genetikai, hormonális-, érzelmi- válaszbeli stb. adottságoktól, különbségektől függően – eltérő tüneteket eredményezhet. Ilyen tünetek lehetnek pl. a fejfájás, a hátfájás, a cukorbaj, a gyomorfekély, a magas vérnyomás, a pajzsmirigy túltengése mellett a különböző neurózisok, köztük az idegösszeomlás, idegkimerülés, idegösszeroppanás elnevezéssel emlegetett tünetcsoport is.
Megjegyzem, neurózist (“idegességet”) az említett tényezőkön kívül – a különböző pszichológiai elméletek szerint – még számos más is okozhat, pl. a túlzott szorongás, félelem, az elfojtott, rosszul kezelt indulatok, a félelmet okozó erős vagy hosszan, illetve gyakran ismétlődő környezeti hatások, az ismétlődően sikertelen alkalmazkodás, és hajlamosító tényező a már említett genetikai örökség, (a túlérzékeny idegrendszer), továbbá egyes szociális és kulturális tényezők.
Különféle lelki zavarok
A nem egyszer meglehetősen nehezen meghatározható neurózisok (szervi, neurológiai elváltozást nem okozó ideges panaszok) közé tartoznak még a depresszió különböző fajtái, az egyes fóbiák, kényszeres neurózisok, a nárcizmus, a pánikbetegség, stb. A neurózisok (újabban egyébként már ez az összefoglaló elnevezés is kezd idejét múlttá válni) a külvilággal való súlyos összeütközésből származó funkcionális idegbetegségek, amelyek noha anatómiailag nem mutathatók ki, a szervezet testi és lelki működésének különféle zavaraiban nyilvánulnak meg.
A neurózisok új meghatározására a jelentkező tünetekből levezetett meghatározásokat használnak, mint pl. szorongásos állapotok, szomatoform zavarok, alkalmazkodási zavarok, depressziók, disszociatív zavarok, egyes személyiségzavarok (C csoport).
A neurózisokban mindenképpen alapvető szerepe van a szorongásnak. Nemcsak a kiváltó okok között, hanem a tünetek között is. A leggyakoribb tünet ugyanis egy olyan erős (esetenként a halálfélelemig fokozódó) – tudatosan, racionálisan nem indokolható, nem megmagyarázható, az egyszerű, szokványos, mindennapi ingerek által kiváltott – félelem, szorongás, amely különböző vegetatív tüneteket okoz, mint pl. a szapora szívverés, kipirulás, izzadás, kapkodó légzés, szédülés, gyengeség, gombócérzet a torokban, kézremegés, ujjzsibbadás, szexuális működés zavara.
A beteg által érzett (tehát szubjektív) panaszok a könnyebb fáradékonyságtól a munkavégző képesség teljes elvesztéséig minden fokozatot elérhetnek. A beteg szubjektív panaszaihoz objektív, tehát az orvos által is ellenőrizhető szervi működésváltozások is társulhatnak. Zavart lehet pl. a vérkeringés, a légzés, az emésztés, vagy akár a nemi szervek működése. A neurózisok közös lelki tünetei még a szenvedés, az örömre való képesség elvesztése, egyfajta “én-idegen” állapot, a személyiség sajátos szerkezete (egyéni sérülékenység, depresszív karakter, ill. személyiségvonás), esetleg személyiségzavar.
Az idegösszeomlás (neuraszténia) hasonlít a depresszióra, igaz néhány lényeges különbséggel. Így pl. legtöbbször jól köthető valamilyen – fel nem dolgozott – nagyobb vagy összetornyosuló, összeadódó megterheléshez, a teljesítő képességet meghaladó követelményhez, (családi, munkahelyi, iskolai stb.) stresszhez, lelki sérüléshez, ami az “utolsó csepp a pohárban”.
Az idegösszeomlás tünetei
A beteg egy konkrét konfliktussal, problémával kapcsolatban elszakadhat a valóságtól, nyomasztó gondolataiba mélyedhet, a problémát, sérelmet oly mértékben felnagyítva, hogy belső világában szinte már csak az ahhoz kapcsolódó fokozódó idegessége, megbántottsága létezik.
Az ideg-összeroppanásnak azonban gyakran nincsenek előjelei, szinte robbanásszerűen alakul ki. Az ember ilyenkor hirtelen, sokszor látványosan omlik össze, tör ki magából – egy pillanat alatt bukik ki belőle az addig elfojtott feszültség. Változatos, váratlan, a korábbiakhoz képest szokatlan tüneteket okozhat:
- gyors hangulatváltozás (a felfokozott jókedvtől a sírógörcsig),
- étvágytalanság, gyomor- és hasi panaszok, emésztési panaszok,
- testi gyengeség, szédülés,
- heves szívdobogás,
- kábultság, lebegő, testen kívüli érzés.
- fokozott zajérzékenység,
- álmatlanság (nehezen alszik el, sokat forgolódik, beszél, kiabál, ill. hadonászik álmában) vagy aluszékonyság (feltűnően sokat alszik, nehezen ébred fel)
- tartós, visszatérő levertség, rosszkedv,
- gyors hangulatváltozások,
- feszültség, idegesség (a korábban nyugodt és kiegyensúlyozott ember a legkisebb apróságok miatt is kikel magából, csapkod, kiabál);
- egyes helyzetekben a józan ész feletti kontroll, az ítélőképesség időleges elvesztése (a környezet számára lényegtelen apróságokon dühkitörések, agresszív viselkedés: üvöltés, tárgyak összetörése, öngyilkossággal fenyegetőzés, stb.)
- megnövekedett alkoholfogyasztás, már kis mennyiségű alkohol fogyasztása esetén is agresszívvá válás.
Az idegösszeomlás kezelése
Meglehetősen gyakori, hogy az idegösszeomlást átélő vagy ahhoz közelítő ember – noha feszült, aggódik, szenved – senkinek nem mer beszélni a problémáiról, mert szégyelli azokat. Pedig az idegek kimerülése épp olyan betegség, mint az influenza, lehet és kell is gyógyítani.
Az egyes neurózisokat, köztük az idegösszeomlást ma már többféle terápiával is kezelik: pl. pszichoterápia, autogén tréning, viselkedésterápiás technikák, különféle csoportterápiák így pszichodráma, önfejlesztő csoportok, találkozási csoportok, (a Psychocomfort rendelőben is talál segítő csoportokat). Súlyosabb esetben – kezdetben – szükség lehet szorongásoldó, feszültségoldó stb. gyógyszerekre is.
A gyógyulás heteket is igényelhet, és előfordul, hogy az idegkimerülés egy élet során többször is jelentkezik. Bizony – mint minden betegséget, úgy – az idegösszeomlást is egyszerűbb és hatékonyabb megelőzni, mint a már kialakult állapotot gyógyítani.
Komplex stresszkezelés: +36 30 188 8077 (dr. Rusznák Tamás)