A szexuális forradalom áldozatai
Minden forradalomnak, így a szexuális forradalomnak is vannak áldozatai. A mai kor felszabadultnak kikiáltott szexualitása egyre súlyosabb ellentmondásokat hordoz. A jelenkori szexuális kultúrában már nincsenek egyértelmű irányok, kialakult szokásrendek, a döntő többség által betartott írott- és íratlan szabályok.
A nemiséggel kapcsolatos titkolózás helyét először a tényszerű, távolságtartó, orvosi stílusú felvilágosítás vette át, majd megjelent a harsány, üzleti célú nyilvánosság. Sem egyik, sem másik nem hozott igazi felszabadulást.
A nemek közötti kapcsolatok
A nemek kapcsolatát meghatározó alapvető szabályok gyakorlatilag évezredeken keresztül nem változtak. A szexuális forradalom és a gazdaság változásának hatására ezek a szabályok lazulni kezdtek. Olyan folyamatok zajlanak, amelyek egyre erőteljesebben kérdőjelezik meg a hagyományos házasságon alapuló családot.
Az eredmény? 1960 és 1985 között – tehát 25 év alatt – az Európai Közösség országaiban a válások száma a korábbi évekhez képest négyszáz százalékkal emelkedett!
(Ma már a házasságok közel fele – már, ha egyáltalán kötnek házasságot – válással végződik. Az okok pedig állítólag 70 százalékban szexuális problémákra vezethetők vissza.) Jelenleg az Unió több országában már az egyszemélyes háztartások vannak túlsúlyban.
A női egyenrangúság – általam teljes körűen helyeselt – politikai-, majd kulturális megjelenése után a hálószobákban is megjelent, egyenjogúságot hozva a szex terén is. (A nőnek végre joga van ahhoz, hogy kívánja, élvezze és szeresse a szexet, sőt kezdeményezze is azt. Bár ez utóbbi, a szex nyílt kezdeményezése már sok férfi számára nehezen megemészthető, sőt esetenként ijesztő.)
Napjainkra azonban ez az egyenjogúság, meglehetősen torz változatban egyformaságként is értelmeződik. Másrészt, meglehetősen sok problémát okoz a hagyományos nemi szerepek változása.
A korábbi társadalmi berendezkedésben a nemi szerepek ugyan élesen elkülönültek, azonban a férfi és a nő jól kiegészítették egymást. Ez a szereposztás a nők munkába állásával és a szexuális forradalommal változásnak indult, a nőknél a női szerep előtérbe került, az anyaszerep pedig háttérbe szorult, felborítva a hagyományos férfi-nő viszony egyensúlyát, értékrendjét.
A korábbi évezredekhez képest mind a nőkkel, mind a férfiakkal szemben változtak, nőttek az elvárások (külső megjelenésben, magatartásban stb.), és számos elemében átalakult az életforma.
A nagyobb és növekvő elvárások sokakat megrémítenek, ebből is adódhat, hogy a férfiak egyharmada potenciazavarral küzd. Sok nő is inkább „eltünteti” a szexuális vágyát, mert nem tud mit kezdeni a „hogyan élvezzünk óriásit egymás után háromszor” típusú bulvárcikkek, sem a mindenhonnan ránk köszönő, digitalizált „szupernők” által kínált mintákkal.
Az elvárt vagy kívánatos női szexualitással kapcsolatos bizonytalanságok, zavarok mellett az anyaszerep erőteljes háttérbe szorulása jól látszik a mind kevesebb gyerek világra jövetelén is. Mind több nő szorong a szüléstől, a szoptatástól.
Egyre több a „funkcionálisan steril” házasság, (amelyekben, noha nincs szervi oka, de a nők gyakorlatilag „hárítják” az anyaságot, ahogy egyébként a férfiak is az apaságot). A szexuális problémák ugyanakkor – mint minták, példák – öröklődnek, rögzülnek a gyerekekben is.
Ipar/ipari szex/szexipar
A szexuális forradalom következményeire általában az egész gazdaság, azon belül pedig közvetlenül több iparág is rátelepedett. A nemiség, a szexuális kapcsolat már része az üzletnek, a fogyasztásnak. A szexuális forradalom jelenleg a gazdaság érdekeit szolgálja. Mert szexszel minden eladható.
A reklámok igen nagy része mesterségesen tökéletesre (értsd hangsúlyozottan szexisre) fazonírozott nőkkel és férfiakkal, és rejtett vagy akár nyílt szexuális utalásokkal dolgozik. Vedd meg, és te is ilyen tökéletes, szexis, az életet (szexet) élvező leszel.
Az egészségipar, a szépségipar, a szórakoztatóipar, a reklámipar mellett a szex- és pornóipar is egyre növekvő profitot tesz zsebre, és a profit növelése érdekében – esetenként mesterségesen is – fokozzák az emberek szexuális érdeklődését. Ipari méretekben gyártják tehát a szexet.
A test örömeinek felszabadítása tehát, annak testi-, lelki-, érzelmi eredményétől elszakítva hatalmas iparágak egyik vagy éppen kizárólagos alapjává lett.
A szex-piacon milliók dolgoznak, és egyre újabb szolgáltatások jelennek meg. Világszerte mind népszerűbbek a szex témakörével foglalkozó kiállítások és vásárok. Európában is mind több országban rendeznek ilyen programokat, sok tízezer látogatóval. Az internet további lehetőségeket nyitott, ma a leglátogatottabbak a szex- és pornó oldalak.
A becslések szerint a világhálón szörfözők 40%-a szex oldalakat (is) nézeget. A leggyakrabban keresett fogalmak százas toplistáján a „szex” és az „erotika” az első, de toplistás a „gay” a „domina” a „prostituált” a „pornó”.
Már nincs titok
A szexuális forradalom felszabadította a szexről szóló kommunikációt és eltörölte a felesleges, túlzó szemérmességet. Ez jó. Csakhogy közben a „minden megkérdőjelezhető” mellett megjelent a „mindent mindenhol meg lehet mutatni”. A miniszoknyától a csípőnadrágig, a falatnyi topokig jutottunk, így akkor is szinte minden megmutatható bárkinek, ha elvileg tetőtől talpig fel van öltözve a nő.
Ma már napi hír(!?), hogy melyik „celeb” hol villantott mellbimbót, hol volt bugyi nélkül látható, ki, kivel és hogyan szexel.
A filmiparban, a reklámvilágban, az újságokban is egymás után dőlnek le (ha még vannak) a tabuk, ami a szexualitást illeti. Mindinkább elmosódnak a határok a művész-, a játék- és a pornófilmek között. Igen ám, de a szexualitás felszabadulása, a nemiség teljes feltárása – új szabályok nélkül – nem egy esetben gátlástalansághoz, zavaró túlzásokhoz vezet. Nincs mérték.
A magánéletből kiszabadult szex nem csak az üzlet része lett, hanem a (persze szintén az üzlet részeként működő) médiákon keresztül felerősítve zúdul vissza a magánéletünkbe. Fő az eladás, az „ingeradagot” pedig állandóan növelni kell, mert különben jön a megszokás…
Mindez természetesen – szándékosan vagy szándékolatlanul – mintát mutat. Az így mutatott mintának azonban mind kevéssé van köze a való élethez, a „normalitáshoz”. Csakhogy, és ez a baj, ettől még minta, követelmény, „érték” lesz belőle. Olyan minta, ami a hús-vér ember számára nem megvalósítható. Innen viszont jön az elégedetlenség, a bizonytalanság, a zavar (a frusztráció).
Így épít a gátlásoktól felszabadító szexuális forradalom egyik következményeként újabb gátlásokat a jelenkor. Korunk embere pedig gyűjti tovább az ingereket, mind többet és mind gyorsabban, elvesztve a lehetőséget az élményekben, érzelmekben, kapcsolatokban való elmélyülésre, a kötődés, az intimitás kialakulására.
Szabadság/szabadosság
A hatvanas évektől kezdődően valóban forradalmi változások zajlottak le a szex terén is. A korábbi gazdasági-társadalmi modellek, de a vallás, és a társadalmi szokások is az intézményesített párkapcsolatot, a hűséget tartották értéknek és támogatták, valamint egyben tartották a családokat.
Mára ezek a korábban egységes minták, szokások, értékek felbomlottak, de helyettük nem jöttek létre újak. Megjegyzem, a szexuális forradalom nemcsak a testi örömöket gúzsba kötő prüdéria ellen lázadt, hanem fellépett mindenfajta tekintéllyel, előítélettel szemben is.
A felszabadított szex akkor egyben azt is jelentette, hogy egy emberibb, társadalmilag igazságosabb világot akartak teremteni. Most azonban mindenki a saját igényei, vágyai, elképzelései szerint, a szülők, a barátok és a médiák mintája alapján próbálja berendezni a saját életét. A szabadság mellett így kap egyre nagyobb teret a szabadosság.
Az is igaz, hogy a szexuális forradalom által felszabadítottak megnövekedett promiszkuitásának az AIDS – egy időre – erőteljesen gátat vetett. Az adatokból azonban úgy tűnik, hogy ezzel a veszéllyel is mind többen ”megbarátkoznak”…
Hiányzik az intimitás
A szexualitás lélektanával foglalkozók szerint a szexualitásban megjelenő elüzletiesedés, a titkok megszűnése, (a „szégyentelenség”) a szabadosság magát az egészséges erotikát, nemiséget veszélyezteti. De azt gondolom, ezt a gyakorló „nem-szakemberek” is így érzik, ha nem is tudják.
Az emberek gyakran nem értik, hogy a szexuális bőség korában miért csökken vagy szűnik meg mind több emberben a testiség, a szeretkezés iránti vágy. Pedig egyszerűen magyarázható a libidóhiány. A szex a résztvevők számára mindig személyes aktus is, amelyhez normálisan hozzátartozik a testi-, lelki intimitás (a vágyakozás/várakozás, a bevonzás/hódítás, a bensőségesség, védettség, spontaneitás stb.).
Ahhoz, hogy valami iránt vágyakozzunk, mindig kell némi távolság, elérhetetlenség, titokzatosság. Ami bárkinek, bármikor, korlátok nélkül elérhető, már nem vonz többé. Enni sem kívánunk, ha óriási üstökben, ipari méretekben teszik elénk az ételt, és még azt is végignézhetjük, hogyan készül… Nem lesz kívánatos.
De az sem teszi kívánatossá a szexet, ha úgy érezzük, olyan elvárásoknak kell megfelelnünk, olyan „feladatokat” kell teljesítenünk, ami zavarba hoz, bizonytalanná tesz, vagy egyszerűen csak nem esik jól. Merthogy manapság már ugyan ki emlékszik a „Szeretkezz, ne háborúzz!” jelszavára. Ma már: „szexelünk”. Mintha a szex valamiféle erősen ajánlott társasjáték vagy sport lenne.
Ráadásul egyre nagyobb a szakadék a „közszex” és a „magánszex” között. Mire gondolok? „Közszexen” a szexről szóló óriásira duzzadt – bárki által hozzáférhető – információ (és adat) tömeget értem, valamint a szexről folyó nyilvános kommunikációt.
A szexualitással kapcsolatban ma gyakorlatilag bármit el lehet olvasni vagy meg lehet nézni (hallgatni). De, ennek óriási hányada a szeretkezés technikájával foglalkozó „szakirodalom” és a média-szex. Vagyis a felszín, a látvány, a vágyak felpiszkálása, a technikák. Ennek is van persze előnye, de így ebben a formában és mennyiségben több a hátrányuk, mert elveszik belőlük az érzelem, az intimitás, és csak a technika, vagy az összefüggéseiből kiragadott „adat” marad. Emellett elképesztő mértékűre duzzadt a szex kibeszélése, nyilvánosság elé tárása.
Ez is a „sportféleséghez” tartozik, hiszen mind többen úgy dicsekednek vele, mint valami nagyszerű sportteljesítménnyel. Sportolni pedig ugye a nyilvánosság előtt is lehet. Szexelni? Miért ne? Akár a TV-ben, élő, egyenes adásban. Az intimitás eltűnése mellett ott van a közszex rengeteg elképesztő hazugsága, butasága, téves és ellenőrizetlen információja, mellébeszélése. Igaz vagy sem?! Kit érdekel? Csakhogy: „megragad”. Ne csodálkozzunk, ha a „magánszex” már mind többször akadozik, ennek minden következményével.
Saját szexualitásunk jobbításához, célszerű először magunkra figyelni, saját józan eszünkre hallgatni, és elgondolkodni azon: vajon boldognak érzem így magam? Tudok jól elfogadni és jól adni? Képes vagyok jól szeretni, és élvezni a jót? Persze, még ha ez így van, akkor is érdemes a jó szexről olvasni, de mindig megőrizve belső szabadságunkat, intim titkainkat és józan ítélő képességünket. 😀
Integratív párterápia a Psychocomfortnál.