Lehet más a Karácsony!
Az emberiség ugye állandóan „fejlődik”, és fejlődnek vele az ünnepei is. A Karácsony is szépen átalakult Jézus eljövetelének ünnepéből a szeretet ünnepévé. Nagy szükség is van egy ilyen ünnepre, hiszen soha annyit nem beszéltek, írtak a szeretetről, mint az utóbbi évtizedekben. (Aki esetleg korai következtetésként úgy vélné, hogy a mögöttünk álló XX. század a szeretet évszázada volt, az ezt azért még gondolja át…)
Ám térjünk vissza a szeretethez. Mit teszünk, ha szeretetünket ki akarjuk fejezni?! Ahhoz az eszközhöz nyúlunk, amelynek használatában a legügyesebbek vagyunk. Fogyasztói társadalmunkban a fogyasztás az, amihez leginkább értünk, amit leginkább értünk.
Szeretetünk is fogyasztási típusú lett. Tárgyiasult.
„Úgy szeretlek, majd megeszlek, te drága! Mivel is mutathatnánk ki a szeretetünket a legjobban, ugye: ajándékkal?! No, nem akármilyennel, valami tárggyal, egy dologgal.
Talán nem túl gondolatgazdag, nem túl eredeti, de már megszoktuk, egyébként is igyekszünk minden helyzetben biztosra menni. Néhány évtized alatt eljutott a keresztény kultúrkör embere a „felismerésig”: Karácsony=szeretetet=ajándék. Valami megvehető darab. Már egyre korábban kezdődik, még a nemrég romboló gazdasági világválság sem tudott rajta erőt venni, november elejétől a fogyasztás „templomaiban” szinte mindenütt zeng a karácsonyi kórus… Igaz, soha az év során annyi ingerült, feszült, rosszkedvű embert sem látni, mint éppen Karácsony előtt.
Talán ezért is, az ajándékok évről évre fantáziátlanabbak – noha mind több bennük a processzor – így növekszik a sor Karácsony után a visszaváltó pultok előtt és az apróhirdetési oldalakon. Viszik vissza az árusított „szeretetet”.
A piackutatók szerint idén egy-egy család várhatóan kb. 35 – 41 ezer forintot költ karácsonyi ajándékozásra, vagyis szeretetének kimutatására. Megvan tehát a „szeretet ára” forintosítva: az egy családnyi karácsonyi szeretet valahol a 38 ezer forint környékén van. Arra viszont még kevesen gondolnak, hogy a tárgyak mindig kisebb örömöt okoznak, mint az élmények, különösen a közös élmények.
Bárhogy is, láthatóan nagyon felment a szeretet ára!
Végül is nem drága, ha arra gondolunk, hogy milyen drága számunkra a szeretet. Ugye, mennyi mindent megtennénk érte?! Azért, azokért, akiket szeretünk! Pl. sok pénzt költünk rájuk… Vannak persze kisebb zavaró „tényezők”. Itt van pl. Jézus. Ő mintha kikergette volna a kufárokat… Igaz, az régen volt. Nagyon régen.
Tényleg, mi van, ha többet vagy kevesebbet költünk a „szeretetre”? Akkor jobban vagy kevésbé szeretünk?!
Hogyan is van ez? Mindenki szeret, aki megajándékoz, és mindenkit szeretünk, akinek ajándékot veszünk? Hol húzódik a szeretet határa, és hol a képmutatásé, a kivagyiságé, a lélektelenségé? Hol húzódnak saját határaink?
Merthogy az emberek majd 40%-a olyan lakásba megy haza a karácsonyi vacsoráról, ahol egyedül lakik. Sokakat pedig meg sem hívnak már vacsorára. Azok sincsenek kevesen, akik ugyan egy térben, de társas magányban töltik az ünnepet.
Kint ilyenkor hideg van, csillogó díszkivilágítás, fényes, dús kirakatok, de bent…?
Mindez azonban NEM KÖTELEZŐ! Lehet más a Karácsony! 🙂
Lehet kisebb a fa, kevesebb a csomagolás, rövidebb az esti menüsor, és több az egymásra figyelés, bensőségesebb az együttlét. Tehát igenis: éljen a Karácsony!
A te Karácsonyod, a mi Karácsonyunk. Ráadásul senki sem mondta, hogy egy évben 2,5 napig kell szeretni, 1 napig kell tisztelni a nőket és 1 napig szeretni az édesanyákat (édesapákat). Van az évnek 365 napja!
Még talán időben…
A drága karácsonyi ajándék ugyanis nem tesz boldoggá. Nem vált meg senki és semmit. Ha ugyanis nincs mellé valami „más”, ott bujkál bennünk a hiányérzet, a negatív indulatokról nem is beszélve…, és nem lesz meg a hitelesség, az igazi ünnepi hangulat sem.
Nem tudjuk kellően elfedni vele, hogy „nincs rád időm, érd be ezzel”.
A kapcsolatok elhanyagolása ilyenkor, az ünnepek környékén ütközik ki igazán a maga valójában. Amikor sokan rádöbbennek arra, hogy lényegében szeretethiányban, figyelemhiányban szenvednek. Emiatt elkeseredhetnek, értelmetlennek kezdik érezni az életet, egyesek depresszióssá válnak.
Az igazi érték, a valóban fontos – amire ténylegesen mindenki vágyik – a másiknak adott időnk, és benne saját magunk. Éppen ez elől szoktunk gyakran elrohanni, elmenekülni, hogy a „sürgős és fontos” teendőkre hivatkozva ne kelljen szembesülni önmagunkkal. A kapcsolatok alapvető biztonságot és éltető erőt jelentenek, megóvnak a kétségbeeséstől, értelmet adnak az életnek.
Ha bevalljuk, ha nem a belső harmóniánk megteremtéséhez a jó emberi-, családi kapcsolatok a legfontosabbak, éppen ezek ápolására nyújtanak (nyújtanának) kitűnő alkalmat adnak az ünnepek.
Persze ilyenkor is célszerű jól gazdálkodni a mégis csak véges időnkkel és energiánkkal. Karácsonykor sem az erőnk felett kell teljesítenünk, nem magunkat feláldozva kell kedvében járnunk a párunknak, a családunknak, a szeretteinknek. Nem a tökéletességre kell törekednünk, nem a saját felsrófolt vágyainknak, elvárásainknak kell megfelelnünk, mert ezek csak idegesítő elégedetlenséget, magunkba fordulást, hibáztatást, zsörtölődést hoznak a béke, a harmónia helyett.
Nem kell kirakatot csinálni a saját életünkből Karácsonykor sem. Nyugodtan fel lehet vállalni, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy vannak megoldásra váró nehézségeink. Utóbbiakért érdemes felvállalni a felelősséget (nem a tökéletesség hiányáért), mert akkor tudunk változtatni a dolgokon.
Ha az ember magányos, mert elhanyagolta a családdal, a barátokkal és az önmagával való törődést, akkor a Karácsony épp a legmegfelelőbb időszak ezen változtatni.
Ha egyedül érezzük magunkat, ha kikészültünk a felkészülésben, ha negatív érzelmek nyomasztanak, ha nincs ünnepi hangulatunk, az önsajnálat helyett itt az alkalom egy meleg tea mellett egy rég elhanyagolt családi-, baráti kapcsolat felélesztésére, egy egyedül lévő szomszéd meglátogatására, mások megörvendeztetésére egy apró, de szívből jövő ajándékkal, vagy a karácsonyi mesedélután megszervezésére. Adni jó, ha jó…
Nézze meg „Párkapcsolat és Karácsony” című cikkünket is!
Ezen a mobilszámon hívhatnak:
+36 30 188 8077
dr. Rusznák Tamás