A jó szex jó…
Ahhoz azonban, hogy a szex valóban kielégítő legyen, 4 dolog mindenképpen szükséges. Kellő mennyiségű és minőségű ismeret a szexről, jó fizikai- és lelki állapot, szexuálisan (is) vonzó partner, és megfelelő kommunikáció.
Mindezek ráadásul össze is függenek, kölcsönösen hatnak egymásra. Hiába azonban a szexuális forradalom, hiába a szex megjelenése a reklámokban, esetenként a közbeszédben, intim körülmények között mégsem tudunk jól beszélni a szexről. Az okok között ott találjuk kétségeinket, bizonytalanságunkat, gátlásainkat, sérülékenységünket, zavarunkat. De nemcsak ezeket. Mert – hiába a gazdag és színes nyelv – a szexre ma Magyarországon egyszerűen nincsenek igazán megfelelő szavaink. A meglévők jobbára vagy orvosi várószobák hangulatát idézik, vagy gyerekesek, vagy röhejesek.
Pedig a szex nem betegség, nem gyerekeknek való és nem tesz jót neki, ha viccet csinálnak belőle. Ráadásul, noha ennek épp az ellenkezőjét gondolnánk, pl. a “sötétnek” tartott középkorban meglehetősen nyíltan beszéltek, verseltek, énekeltek a nemiségről. De melyek most a “helyénvaló” szavak? Hogyan fejezzük ki magunkat, hogyan beszéljünk magukról, erotikus, szexuális érzéseinkről, vágyainkról? Használjunk szakkifejezéseket? Azok túl sterilek, intim körülmények között nem igazán használhatók. A szalonképes szavak többnyire mesterkéltek, a szlengkifejezések pedig gyakran közönségesek. Nem véletlen, hogy legtöbben vagy félreérthető kifejezéseket használnak, vagy pedig különféle, házilag barkácsolt jelzésekkel élnek.
Minek nevezzelek?
A probléma már a nemi szervek (genitáliák) és más erogén zónák megnevezésénél kezdődik. Sajátos, meglehetősen összetett képpel találkozunk, amikor a férfi és női nemi szervek elnevezéseit kutatjuk. A megnevezésekből ugyanis egyrészt kirajzolódik egyfajta tabu, másrészt a megnevezés az életkorral változik, harmadrészt másként viszonyulnak a nemi szervük megnevezéséhez a nők és másként a férfiak.
Ráadásul úgy tűnik, mintha a nemi szervek többször szerepelnének káromkodásokban vagy pejoratív (lekicsinylő, becsmérlő, sértő szándékú, rossz színben feltüntető) összefüggésekben, mint a szexualitásról szóló bensőséges beszélgetésekben. A nemi szervek, vagy netán a szexuális vágyak néven nevezése valóban vagy steril, közönséges, netán trágár, szemérmetlen, vagy illemsértő lenne? Hol vannak a kedves, laza, vidám, erotikusan izgató, bensőséges, vagy éppen vérbő kifejezések?
A női nemi szervek szótára
A nők esetében érhető leginkább tetten a tabu jelenléte. Nőgyógyászok a megmondhatói, hogy a női nemi szerv még náluk is sokszor „megnevezhetetlen”. Neve: „az ott lenn”. Mitől félnek vajon, amikor nem merik nevén nevezni? Hogyan élik meg a nőiességüket, ha így viszonyulnak saját vaginájukhoz? Netán nem is félnek, csak maguk is sutának érzik a meglévő szavakat? A helyzet nem túl jó, ugyanis hagyományosan a népnyelvben is ”csúnyának” nevezték, mert szégyellni valónak tartották. (Pedig miért lenne csúnya az élet és a gyönyörök forrása?!)
Ezt olyannyira sikerül a családokban átörökíteni, hogy a nők – a férfiakkal ellentétben – a legritkább esetben nevezik kedves, dédelgetett néven saját nemi szervüket. Leginkább a gyerekkori nevet használják később is, vagy az orvosi, latin kifejezést: a vaginát. Elég abszurd, gondoljunk csak bele, hány testrészünk van még, amelyet (rideg-hideg) latin nevén nevezünk? Igen ám, de ha nem a latin megnevezés, akkor mi a hivatalos, az elfogadott, a „normális”?!
A női nemi szerv (vagina, vulva) gyakrabban használatos nevei: bögre, buksza, bula, kehely, kéjbarlang, kisfazék, lik, lina, lótusz, macsek, mézesköcsög, mindzsó, muff, nuna, nuni, nunci, nünüke, picsa, pina, puna, punci, puni, suna, vagi, vágat, szeméremtest, szirom, tarisznya, trüsi stb. A csikló (klitorisz) néhány neve: bibe, pecek, pöcök, szilvamag. A női mellre használt szavak: cici, csöcs, kebel, tejcsarnok, tőgy. Jól tetten érhető, hogy a kifejezések jelentős része meglehetősen negatív érzetet, rossz benyomást kelt. Érdekes, hogy a felmérések és a mindennapi tapasztalatok szerint a használatuk erősen függ a helytől és az alkalomtól, illetőleg attól, hogy azonos nemű közegben vannak-e a beszélgetők. Egyes, a köznyelvben vulgárisnak számító kifejezések teljesen elfogadottak lehetnek a tájnyelvekben.
A férfi nemi szervek szótára
A férfiak rendszerint sokkal bensőségesebb viszonyt ápolnak a nemi szervükkel (péniszükkel, hímvesszőjükkel). Büszkék rá. Nevet – méghozzá kedveskedő, sőt néha felmagasztaló nevet – is adnak a „szerszámuknak”. Komoly és vicces személynevek, állatnevek egyaránt előfordulnak. A kisfiúknál a nemi szervet többnyire kukinak, fütyinek, kukacnak, pimpilinek, pölőnek becézik. A férfi nemi szerv ismertebb elnevezései: aszpirin, banán, bájdorong, bökő, bőrtokos, bráner, cápa, dákó, dorong, dzsojsztik, egyszemű, ezredes, fallosz, farok, fasz, fúró, fütykös, gyík, hancúrléc, hímtag, jancsika, káró, kékeres, kiskopasz, kígyó, kolbász, kopasz fejű, makkmarci, nyeles tojás, öcsike, pénkó, pöcs, pöröly, szerszám, vessző, virsli, stb. A férfiaknál persze az is teljesen elfogadott, hogy a különböző közösségekben (iskolában, katonaságnál, munkahelyen, sportegyesületben stb.) a közös zuhanyozás során megnézik egymás nemi szervét, mintegy „összemérik” az „adottságaikat”. Ez a nőknél nem fordul elő.
Aktus szótár
Magára a nemi aktusra vagyis a behatolásra/befogadásra használt kifejezések közül a leginkább ismertek: betámaszt, beviszi a macit a málnásba, dugványoz, eksön, fűrészel, gyűri a lepedőt, heggeszt, huncutkodik, kamatyol, közösül, kufircol, kupakol, kütyműtyöl, leápol, lefekszik, lenyom, lök, lukon vág, matekozik, meghúz, nemi életet él, ölelkezik, összefekszik, szerelmeskedik, szeretkezik, szexel, teker, tifi-töfizik, töcsköl, varr, ungi-bungizik, zsákol, stb. A vulgárisabbak: alátámaszt, aláver, baszik, bevágja a lompost, dug, cseszik, gerincre vág, felpróbál, kefél, kuffant, kúr, lezavar egy numerát, megfarkal, meghág, toszik. Ami azt illeti, kétségtelen, hogy ezek nagy része sem nyerne a kedvesség és a bensőségesség pontjaiból.
Még rosszabb a helyzet az orális szex területén, itt, ha nő férfit részesít orális szexben: cidázik, cumizik, fagyizik, franciázik, furulyázik, obizik, oboázik, rábukik a répára, meg a szakszizik, szop, szopat kifejezésekkel lehet találkozni. A nőnek pedig benyalnak, kinyalják, stb. A közösen végzett orális szex franciázás, franciás szeretkezés, vagy 69.
Az önkielégítésre, maszturbálásra használt szavak talán kicsit kellemesebb benyomást tesznek, (dörzsöl, játszik magával, kézmasszázs, magányos örvendezés, magához nyúl, sikál, simogatja magát) bár a fiúk esetében ezek is elég durvák: hokizik, kirázza, kiveri, marok marcsa, matyizás, onanizál, ráránt, recskázik, rejszol, zsebhokizik. Némiképp más területet érint (de jellemző és elgondolkodtató), hogy a hatályos büntetőjogunk – többek által joggal kritizálva – bizonyos körülmények között “fajtalanságnak” nevez, vagy inkább bélyegez minden szexuális játékot és érintkezést, ami kívül esik a szeretkezésen. Az azonos neműek bármiféle szexuális érintkezését pedig egyenesen “természet elleni fajtalanságnak” titulálja. Mit jelenthet a “fajtalanság”?!
A megnevezésekkel kapcsolatos általános bizonytalankodás egyik oka minden bizonnyal a nyugati kultúra felemás hozzáállása a szexhez. Szemben a keleti (pl. a taoista) szexuális kultúrával, nyugaton minden figyelem a nemi szervekre (és az orgazmusra) irányul. Pedig a szexualitás ennél sokkal több, a teljes test, a lélek, az érzelmek, a vágyak és szenvedélyek együttese, méghozzá úgy, hogy a legintimebb pillanatainkban és részei vagyunk a minket körülvevő világnak.
Nem véletlen, hogy a taoban a pénisz “jade-csúcs”, “pozitív csúcs” és “yang-csúcs”. A női nemi szervek elnevezése is sokkal kedvesebb és finomabb: “arany barázda”,”a szerelem barlangja”, “jade-barlang”, “jade-kapu”, “misztikus barlang”, “misztikus völgy”, “drága olvasztótégely” vagy éppen “titkos barlang”. A méhszáj neve is kedves: “virágszív”, a szeméremajkak pedig “a líra húrjai”.
A hagyományos kínai vagy az indiai kultúrában a szexualitás, azaz a női princípiummal való egyesülés spirituális felemelkedést, az isteni lényeghez való közeledést jelent. Indiában beszédesen „Yoni”-nak, örömforrásnak nevezik a nők nemi szervét. Ott soha fel sem merült, hogy a szexualitás, a női test vagy annak bármely része tisztátalan vagy bűnös (és ezért “megnevezhetetlen”) lenne. Ehhez képest eléggé fenyegetőek a Bibliában használt kifejezések: onánia (önfertőzés), paráznaság (más neművel – nem gyerekcsinálás érdekében – folytatott szex), szodómia (bármiféle el nem fogadott, deváns szex).
Beszélni a szexről? Beszélni nehéz?!
Ha már a nemi szerveinket is ilyen bajos megnevezni, hogyan tudunk arról beszélni a párunkkal, hogy mit szeretnénk tőle, hogyan lenne jó (jobb, örömtelibb) nekünk vele az együttlét? Mert bizony beszélni kellene, kommunikálni, amihez nem elég a metakommunikáció, (a testbeszéd), esetenként szavak is kellenének. Igaz, sok mindent meg is lehet (és meg is kell) mutatni, de nem mindent és nem mindig.
A hibás minták, a rossz beidegződések miatt azonban sok párkapcsolatban évek telnek el (esetenként az egész kapcsolat is eltelik) anélkül, hogy a párok képesek lennének beszélni szexuális vágyaikról, igényeikről. Pedig megfelelő, nyílt, érthető kommunikáció nélkül hiába reménykedünk a csodában, hogy egyszer csak a másik „megvilágosul”, és magától kitalálja legtitkosabb vágyainkat. Nem vagyunk gondolatolvasók, és a párunk sem az.
Azon kívül az élet nagyon sok területén különbözőek vagyunk, a szexben is. Ezért nem várhatjuk el, hogy szexuális kívánságainkat partnerünk kitalálja! Ráadásul szexuális vágyaink is változnak (velünk és a kapcsolatunkkal együtt). A jó kommunikáció tehát eredményesen segíthet egymás vágyainak a fel- és megismerésében, szorongásaink leküzdésében, sőt a szeretkezés ideje alatt az odafigyelés, az intenzív jelenlét biztosításában is. Segíthet persze abban is, hogy a meg nem valósult vágyak, a nem kielégítő szex miatti feszültség felhalmozódását, a kapcsolat romlását megakadályozhassuk, elkerülhessük.
Ahhoz, hogy a kommunikációnk célt érjen, néhány dolgot mindenképpen érdemes szem előtt tartanunk.
A szex nagyon intim és rendkívül összetett terület, messze nem csak „testiség”.
E téren nagyon sérülékenyek és nagyon különbözőek vagyunk. Ezért a kiadós félreértések, a komoly sértődések elkerülése érdekében célszerű nagyon pontosan fogalmazni, és meggyőződni arról, hogy a másik jól értett-e minket. Nagyon fontos a jó időzítés is. Általában nem célszerű az új szexuális kívánságokkal előhozakodni pl. rögtön a szex után.
Egyébként is, feltétlenül érdemes elkerülni, hogy a másik kritikának vegye a kívánságunkat. Ezért – is – ne arról beszéljünk, hogy mit nem szeretünk a másikban, (mit csinál rosszul, ügyetlenül, ritkán stb.), hanem arról, hogy mit szeretünk benne és mi mit szeretnénk. Ne romboljuk a másik önbizalmát! Kérjünk, és soha ne követeljünk! A másik mindig tudja és érezze, hogy nyugodtan mondhat nemet is. Persze, arról is világosan és őszintén beszélni kell, ha valamit egyáltalán nem akarunk. Fontos, hogy megbízhassunk egymásban, hogy biztonságban érezzük magunkat szex közben is. Ehhez ki kell jelölni a határainkat is. Mindenesetre a szégyenérzet és a gátlások legyőzése, a szexről való rendszeres, felszabadult beszélgetés nemcsak az örömteli, mindkét partner számára kielégítő szexuális élethez segít hozzá, hanem a kapcsolat más területeken való elmélyítéséhez is.
Love tak, erotic talk, dirty talk, pillow talk – melyik micsoda?
A szex-beszéd sajátos területe a szex közbeni beszéd. Sokan attól tartanak, hogy elvonja a figyelmüket a „love talk”, vagy megtörik a varázst, a spontaneitást, hogyha szex közben megmondják, mit, hogyan szeretnének. Akik azonban már kipróbálták, többnyire nagyon izgatónak tartják, ha pl. a partnerük elmondja, hogy mit fog csinálni a következő pillanatban, vagy megkéri arra, hogy teljesítse a kívánságait. Nyugodtan lehet jelezni, ha valami nem jó – vagyis máshol, másképp, más intenzitással volna kellemesebb.
Van, aki ilyenkor különösen izgatónak tartja a „mocskos beszédet” („dirty talk”), de erre különösen áll az, hogy nem mindegy kivel, hol és mikor érdemes megpróbálkozni vele. Persze, az orgazmus felé közeledő ember, módosult tudatállapotában nincs mindig birtokában a tökéletes önkontrollnak. Ilyenkor bizony elképzelhető, hogy olyan szavak, mondatok hagyják el a szánkat, amelyek nem igazán illenek bele a jólneveltség, a tisztelettudó társas viselkedés mindennapi normáiba.
Szex után pedig következhet a “pillow talk” párnák közt intim kettesben.
A végére pedig álljon itt egy, az interneten – az Index egyik fórumán – talált idézet:
“Hogyan nevezhetem szívem szerint azokat a kiszögelléseket vagy betüremkedéseket, amelyek révén megnyilvánul, feloldódik, életre kel a vágy? Kit indít meg, hogy azt mondom: coitus? Igaz, hogy a coire ‘együtt megy”. De mi lesz két, katonásan ‘egyszerre lépő’ test gyönyöréből? Vagy legyen ‘behatolás’? Annak jogi holdudvara van. ‘Megtörtént a behatolás, kisasszony?’ A ‘bujálkodás’ dohos csuha- és bűnszagot lehel. Az ‘üzekedés’ fáradságosnak tűnik, ‘párzani’ az állatok szoktak, a ‘lefeküdni’ oly unalmas, a ‘baszni’ sommás…
Vagy ‘heréceljünk’, ‘bikjünk’, ‘pitykézzünk’? ‘Oltsuk a tüzünket’? …Manapság, mikor csökken az élőbeszéd értéke, s a szavak gyorsabban nyűvődnek, mint a ruha, nincs egyebünk, mint a malacságok vagy a sok használatban megfakult fedőszavak. Meg aztán az a derék ‘szeretkezik’, amely mindig kéznél van, vagy már nincs se izgalmi, se botrányízű, se erotikus töltete. … S ha a gyönyört hordozó szervekhez érkezik az iró vagy talán még inkább az írónő, újabb zátonyra jut. ‘Jean-Phil vesszeje merev volt, pattanásig feszült… Mellors fallosza kirányian, félelmetesen meredt fel… Az igazgatóhelyettes úr töke… Az imádott herezacskód… Az ő pénisze, a te fancsontod, az ő lyuggatójuk… A falánk hüvelyem… Ő, a csiklója, Béatrice…’
… Még az anatómia is elveszti az ártatlanságát, ha a nemiségről van szó, azok a bitang szavak önálló életet élnek, kész képeket erőltetnek az emberre, nem engedik meg szabad és ártatlan használatukat. A latinból vagy az argóból, az ifjúsági zsargonból vagy az aszfaltnyelvből jönnek elő. Már ha vannak. Mert a női gyönyör szótára még a legjobb íróknál is megdöbbentően szegényes.”
(Benoite Groult: És bőrünkön a só)
Kíváncsi a szexuálterápia szakkifejezéseire is?