Minden jó, ha jó a vége…
A pozitív stresszről
Azért írok a pozitív stresszről (vagyis a jó, un. „eustresszről”) mert két okból is szükségesnek tartom. Egyrészt, mert az esetek túlnyomó részében csak a rossz stresszről, a negatív, un: distresszről”, esik szó. Másrészt, mert a stresszel kapcsolatos fogalmakban – is – nagy a „keveredés”.
A stresszt már-már korunk „pestisének” kiáltják ki a különböző médiákban. Állandóan szóba kerül, szidják, kárhoztatják. Mindemellett (vagy talán éppen ezért) meglehetősen keveset tudunk róla. Holott: stressz nélkül nincs élet. Amúgy, alig van kizárólag és egyértelműen csak rossz dolog az életünkben. A stressz is lehet jó és lehet rossz. Csak – ebben is – hajlamosak vagyunk szinte „rutinszerűen” a rosszat észrevenni.
De akkor, mi a stressz?!
A stressz eredendően nem más, mint a különböző ingerek (stressz-keltő – akár kellemetlen, akár kellemes(!) – életesemények, körülmények, igénybevételek, vagyis „stresszorok”) hatására az emberi szervezetben bekövetkező – automatikus, önvédelmi – válaszreakció (sorozat).
Dr. Selye János meghatározása alapján: „a stressz nem specifikus válasza a testet ért igénybevételeknek”. E válaszok evolúciós célja a környezet változásaihoz való alkalmazkodásunk, a veszélyhelyzet elkerülése, illetőleg leküzdése, erőtartalékaink mozgósítása, figyelmünk összpontosítása az alkalmazkodásra. A stressz így jobb, nagyobb teljesítményre, hatékonyabb helytállásra tehet alkalmassá.
A rendkívüli teljesítmények is igen sokszor a stressznek köszönhetőek.
Alapvetően tehát a szervezet stressz-reakciója a túlélésünk záloga, vagy legalább is az volt. Mert gyakran épp az a baj, hogy már nem lenne szükség erre a fajta teljes reakció-sorozatra, de ez, mint egy automatikusan elinduló számítógép-program, „lefut” bennünk. Bárhogy is, stressz mindig volt, és persze lesz is. Ez az élet velejárója. Ezért, ha valaki „stressz-mentes” életre akarja rávenni vagy ilyet ajánl, kezdjen el nyugodtan, tiszta szívből nevetni…!
Mitől függ, hogy jónak, vagy rossznak éljük meg a stresszt?
Az persze igaz, hogy mai „rohanó”, állandóan és gyorsan változó világunkban a korábbiakhoz képest gyakrabban és több területen kényszerülünk alkalmazkodásra. Ez pedig komoly megterhelést okozhat. Különösen akkor, ha úgy véljük, nincs hatalmunk a történések felett. Számos kísérlet igazolja, hogy sokkal kisebb stresszhatást gyakorolnak az olyan stresszorok, amelyekről úgy véljük, képesek vagyunk azokat befolyásolni. A problémát így alapvetően nem a stresszorok (a stresszt kiváltó ingerek) keletkeztetik, hanem az, ahogy a stresszhelyzet(ek)re reagálunk. Tehát nem az élethelyzet a döntő, hanem a stressztűrő, illetőleg a „megküzdési” képességünk, illetőleg az egyes stresszhelyzetek értelmezése, megélése, ami egyéni, és amelyet különböző külső- és belső tényezők befolyásolnak. Már csak ezért is, a jobb közérzetért, nagyon hasznos a kognitív terápiás eszközöket elsajátítania, akkor is, ha amúgy lelki betegsége nincsen!
Eustressz – a jó stressz
Ami a pozitív stresszt (az „eustresszt”) illeti, a stressznek ez a változata lendületbe hoz, „feldob”, energiát-, erőt ad ahhoz, hogy az alkalmazkodást igénylő helyzettel szembenézzünk, megküzdjünk.
Bármilyen legyen is a stressz, a fenyegető (vagy legalább is annak érzett, értelmezett) helyzet észlelése nyomán a szervezetben fokozódik az ún. stressz-hormonok, az adrenalin és a noradrenalin termelése. A megnövekedett stressz-hormon szint mintegy mozgósítja a szervezetet: a vérnyomás emelkedik, gyorsul a szívverés, a légzés, a gyomor és a bőr erei összehúzódnak és csökkentik az oda jutó vér mennyiségét, biztosítva a különböző szervek megnövekedett munkájához a tápanyagot, és az izmok bőségesebb vérellátását. E hormonok ugyanakkor a nemcsak a testre, hanem a lélekre is hatnak.
A stressz-helyzetekben az adrenalin és noradrenalin mellett egy szteroid hormon, a kortizol termelődése is fokozódik, amely hatására cukor és zsír szabadul fel a szervezet raktáraiból, energiát biztosítva az agy és az izomzat fokozott munkájához. (Mindez a reakció azt a célt szolgálja, hogy felkészüljön a test – a szervek és izmok – és a lélek a vészhelyzet elhárítására.) Ugyanakkor a hosszabb időn keresztül felhalmozódó kortizol a „ludas” a rossz stressz számos negatív hatásáért.
Mi számít pozitívnak?
A „pozitív stressz” tehát serkentőleg hat, segít a „vészhelyzet” elhárításában, illetőleg az alkalmazkodásban, és jó esetben – a stresszt okozó változáshoz való alkalmazkodást követően – rövid időn belül visszatér a szervezet a normális működésre. Az nagymértékben az egyéntől függ, hogy mi számít „pozitívnak”. Az extrém sport pl. a veszélykeresők számára pozitív stressz, másoknak viszont negatív.
Mindenesetre általában pozitív stressz: a lelkesedés, az örömérzet, a kíváncsi várakozás, a jó értelemben vett lámpaláz. Ezt érezzük pl. vizsgák előtt, vagy amikor elismerést kapunk. De pozitív stressz többnyire a szerelem, vagy akár a szerelmeskedés is. Lehet pozitív az aggodalom, az izgalom is, pl. ha óvatosságra int, és segít elkerülni a veszteséget, vereséget vagy a csalódást, illetőleg nagyobb erőfeszítésre késztet. De pozitív stresszt jelent pl. az évszakokkal együtt járó változás is. A pozitív stressz motiválja és ingerli a kreativitást, hozzásegít a sikeres működéshez.
Ma már számos – jól használható – módszer áll rendelkezésre, hogy stressztűrő képességünket erősítsük, illetőleg a különböző stresszhelyzetekkel való megküzdési eredményességünket javítsuk. Fontos, kiemelkedően fontos (lenne) ezek megismerése és megfelelő alkalmazása, ugyanis a rossz stressz (negatív, vagy distressz) igen sok súlyos lelki- és testi megbetegedés forrása. Megelőzni pedig mindig olcsóbb és könnyebb…
Hívjon bennünket, kérjen életvezetési tanácsadást, vagy kognitív terápiát a Psychocomfortnál! Jöhet hozzánk személyesen, vagy kérhet online konzultációt is.
+36 30 188 8077
dr. Rusznák Tamás