Szeretet, szerelem = boldogság?
Némi emelkedettséggel: azért élünk, mert szerettek minket, és addig élünk, amíg szeretni tudunk. Kétségtelen, hogy a szeretet szinte kimeríthetetlenül megújuló forrása a boldogságnak, és a boldogság is táplálja a szeretetet. A szeretet akkora csodát és értéket jelent az embereknek, hogy elméleteket is gyártanak róla. Ezek közül talán a legismertebb Erich Fromm: A szeretet elmélete című könyve. Fromm szerint a szeretet válasz az emberi lét kérdéseire. Mindenesetre tény, hogy a szeretet az ember egyik alapvető (lét)szükséglete. A boldogságot ezért nagyon sokszor azonosítják a szeretettel és a szeretetet a boldogsággal.
De mit tudunk róluk és mit teszünk értük?
Érdekes módon, amíg a szeretetről (és a szerelemről) sok könyvtárnyi írás és rengeteg más műalkotás született, a boldogság e tekintetben „mostoha gyermek”. Ugyanakkor a boldogság már tudományos kutatások tárgya, ami a szeretetről nem igazán mondható el. Van azonban, amiben a szeretet maradéktalanul osztja a boldogság sorsát, a társadalmi tévképzetek tekintetében. Elképesztő, hogy milyen kevés a valós ismeretünk, és mennyi – a gyakran kifejezetten káros – illúziónk, hiedelmünk ezekkel kapcsolatban. Mindez persze nem véletlen!
A gondolkodó „józan” ész hatalmát hirdető korunkban az érzelmek sokáig mostoha gyermeknek számítottak, amolyan szükséges rossznak. Aztán a szeretet, hiába emberi létszükséglet, és hiába az egyik alapvető érzelem, igen nehezen vizsgálható. (Amint, hogy az érzelmek általában is nehezen vizsgálhatók.) Végül, de nem utolsó sorban voltak – nem is kevesen, köztük az emberiség nagy gondolkodói – akik rajongásukban a szeretetet olyan magas polcra emelték, ahová már kutató tekintet el sem juthatott.
E szinte vallásos nézetek szerint a szeretet nem „csak” az egyik legfontosabb érzelem, hanem egyenesen a „legfőbb érték” vagy „a legszebb erény” sőt az élet alapköve, értelme, „isteni lényege”. Szerintük minden szempontnak ez kellene hogy az alapját képezze. Mint ahogy az emberré válásnak, az emberi létnek is ez lenne az alapja. Ennek megfelelően életünk fő feladata, programja (és felelőssége) lenne, hogy szeressünk. Szeressünk igazságosan, bölcsen, mintegy művészetté emelve a szeretetet. Szerintük annak elismerése, hogy a szeretet érzelem, egyenesen a szeretet “negédes ragaccsá” való lefokozása lenne, amely ráadásul „ösztönlénnyé” alacsonyítaná az embert.
Nincs mit csodálkoznunk azon, hogy a vallás egyik fő eleme isten szeretete az ember iránt illetőleg az ember szeretete isten iránt.
Hányféle szeretet létezik?
Így vagy úgy, gyakorlatilag mindannyian éreztünk már szeretetet. De éreztük azt is, hogy a különböző emberek iránt és különböző helyzetekben a szeretet mennyire eltérő erősségű- és összetevőjű érzelmet jelenthet. Mint ahogy a hasonló tárgyakban általában, alig találni két embert, aki azonos módon vélekedne a szeretetről.
Mást gondol a szeretetről egy anya, egy szerető, egy politikus vagy egy vallástanító. És mást gondol két anya, két szerető, két politikus és két vallástanító. Sőt, ugyanaz az ember is mást gondol róla különböző időkben és különböző kapcsolatokban. Mást gondolnak, mert eltérő személyiségük, egyéniségük, tapasztalataik stb. folytán másként élik meg a különböző érzelmeket, de azért is, mert a szeretet az egyik legösszetettebb érzelem. Nem véletlen, hogy mennyire sokféle tartalmat, értelmet tulajdonítunk a szeretetnek.
A szeretetről, mint érzelemről és fogalomról nemcsak rengeteget és nagyon sokfélét írtak, hanem rettenetesen sokat beszéltek is. (Valószínűleg többet is, mint amennyit gyakorolták…) Popper Péter írta és mondta több alkalommal is, hogy legtöbbet azokról (az érzelmekről) beszélünk, amelyekből a legnagyobb hiányunk van. Ha ez így van – már pedig szerintem igen – akkor nagy a baj.
Jó néhány olyan területe van az életnek, ahol a sok szó bizony csak eltakarja a komoly problémákat. Úgy tűnik, éppen ilyen a boldogság, a szeretet vagy akár pl. a szex. Mindegyikről jóval többet beszélünk, mint amennyit – valóban és sikeresen – teszünk értük.
Szeretet és boldogság
A boldogságot többnyire csak kívánjuk (egymásnak), ahelyett, hogy segítenénk minél többször elérni, átélni. Afféle automatizmusként hangzik el: boldog névnapot, boldog születésnapot, sok boldogságot! – Azonban teszünk-e azért, hogy a kívánságból valóság legyen?! No és ha teszünk, sikeresen és jól tesszük-e?
Pontosan így vagyunk a szeretettel is. Várunk és vágyunk rá, beszélünk róla, piros szívecskéket rajzolunk, de meglehetősen keveset tudunk róla és elég keveset, no meg meglehetősen ritkán teszünk érte. Az egyik legsikeresebb dolog megkérdezni egy tréningen, hogy ki viselne el több szeretetet… (Azt nem szokták megkérdezni, hogy: ki tudna több szeretetet adni!)
Kétségtelen, a boldogság mellett a szeretet az a pozitív érzelem, amelyből szinte sohasem elég. Amúgy, milyen furcsa, hogy a rendszeralkotó, a környezetét oly kitartóan alakító, intellektusára büszke ember két érzelmet tart élete céljának, értelmének és igazolásának. Igen, a szeretet megélése, elfogadása és adása egyike az alapvető – közösségi – szükségleteinknek.
Miért?
Alapvetően azért, mert – mint minden emberi emóciónak – a szeretetnek is evolúciós, a túlélést szolgáló – funkciója van. Bármilyen földhözragadtnak is tűnik ez a megállapítás. A szeretet megszünteti az elkülönültséget és az ebből (is) eredő szorongást, segít kilépni önmagunkból, a magányból, az elszigeteltségből.
Akit szeretnek: közel engedi a másikat (“megszelídül”), ragaszkodóvá válik, barátságos lesz, elfogadóvá, odaadóvá, befogadóvá válik. Akit szeretünk: fontos a számunkra, időt fordítunk- és figyelünk rá, érdekel minket, ismerjük, szépnek látjuk, vágyunk vele az együttlétre, közel engedjük magunkhoz, közösséget érzünk (vállalunk) vele, számíthat ránk, áldozatot hozunk érte.
A szeretet és a közösséghez tartozás szükséglete (A. Maslow)
A Maslow-féle szükséglet-hierarchia harmadik fokán áll a szeretet és a közösséghez tartozás szükséglete. A közösségi- és szeretetszükségletek a támogatást-, illetőleg szeretetet nyújtó és igénylő, a jó légkört biztosító személyhez illetőleg közösséghez való tartozásra irányulnak. Szükségünk van arra, hogy olyan (családi, baráti, szerelmi) társas kapcsolatokban éljünk, amelyekben szeretetet, gyengédséget, meghittséget, őszinteséget és bizalmat kapunk és adhatunk.
A szeretet iránti igényük a tisztán emberi szükségletek közül talán a legalapvetőbb. Az emberi közösségekben a legértékesebbnek tartott érzelem. Ugyanakkor a szeretet igényen keresztül is tökéletesen érzékelhető, miként függnek össze és kapcsolódnak a különböző igények.
A szeretet és a – rá hasonlító, de vele nem azonos – szerelem igénye egyben szükséglet is arra, hogy biztonságban érezzük magunkat egy másik ember közelében, és testi, fiziológiai szükséglet is, hogy megérintsenek, simogassanak. Kortól és társadalomtól független alapvető szükségletünk, hogy minket szerető társunk, társaink legyenek, hogy bensőséges emberi kapcsolatokban élhessünk.
Ezért – is – mondjuk, hogy az ember társas lény. Mások “kapcsolatszükségletről” beszélnek, a szeretet és az elfogadottság iránti vágyról. A lényeg: hatalmas belső hajtóerő munkál bennünk a szeretet “megszerzésére” és adására. Ráadásul úgy tűnik, hogy a szeretetszükségletünk kielégítése sokkal közelebb visz a boldogsághoz, mint pl. a vagyon.
Amit a szeretetről fontosnak tartok leírni, azt azzal kezdem, hogy – akár a boldogság – a szeretet is összetett, sokszínű érzelem. A legtöbben nem tudják, de az ösztönvilág részeként már az emlősöknél megjelennek az érzelmek, az érzelmi kötődések is. Az érzelmek közül pedig a szeretet jelenik meg legkorábban, a félelem és az agresszió előtt. A kis majmok anyjuktól (és minden más élőlénytől) való elkülönítésével végzett híres kísérlet pl. azt mutatta, hogy minél tovább tartott az elkülönítés, annál súlyosabb magatartászavarok (súlyos félelmek, illetőleg fokozott agresszió) alakultak ki.
Az állatkísérletek emellett világosan mutatnak két dolgot, egyrészt, hogy a szeretet tanult viselkedés, másrészt, hogy ennek megtanulása nélkül (vagy a tanulásban bekövetkezett zavar esetén) az egyének képtelenné válnak bármely társas kapcsolat megfelelő kialakítására, a közösségbe való beilleszkedésre.
Úgy tűnik, hogy a szeretet – többek között – a később jelentkező félelem és agresszió szociális szabályozása.
Változtatni szeretne? Itt tovább olvashat tanácsadásunkról.
+36 30 188 8077